Zero trust a gépek lázadása ellen: a főnök workflow-ja

Minden írásunk mögött ugyanaz a lánc áll. Nincs szerkesztőségi naptár és nincs kötelező darabszám: akkor készül cikk, amikor egy téma tényleg megéri. A lánc viszont mindig ugyanaz, és van benne két pont, ahol nem gép, hanem ember dönt.

Egy írás útja kilenc lépésben

1. 1

   Red + Blue

   Reggeli hírszemle

   Red és Blue hazai és nemzetközi forrásokból összegyűjti a nap biztonsági híreit. Kidobják a reklámot és az ismétlést, összevonják, ami ugyanarról szól, és minden témát hat szempont szerint pontoznak.

   • Lokális érintettség, hatás, cselekvhetőség, mesélhetőség, újdonság, szakmai mélység
   • Szomszéd-teszt: elmesélnéd a kerítésnél, és utána a szomszéd csinálna valamit másképp?
2. 2

   Péter – White

   Jelölök

   Átnézem a listát, és minden témáról döntök: jelölt, figyeljük vagy nem érdekes. A „nem” mellé is írok pár szót, mert abból tanul a csapat a legtöbbet. Ha mélykutatást kérek, megadom azt is, milyen irányba induljon.

3. 3

   Red + Péter – White + Blue

   Mélykutatás

   A jelölt témát alaposan körbejárjuk: elsődleges források előbb (hatóság, CERT, gyártó, kutató), aztán a minőségi sajtó, és mindig magyarul is keresünk.

   • Minden állítás mögött két független vagy egy elsődleges forrás
   • Ami nem ilyen, az nem kerülhet cikkbe
4. 4

   Péter – White

   Első kapu

   Egy rövid döntőlapon eldöntöm, megy-e a téma, milyen szögből, kinek szól, és mit nem akarok látni benne. Itt írom meg a saját véleményemet is. Enélkül nem indul írás.

5. 5

   Red + Blue

   Írás

   A csapat megírja a cikket rétegesen: történet, Red támadói szemmel, Blue teendőkkel, szakmai blokk, és a végén az én megjegyzésem. Elkészül az angol változat és a szakmabelieknek szóló háttéranyag is.

6. 6

   Péter – White + Red + Blue

   Indexkép

   A csapat javasol egy képötletet, én hozzáteszek vagy mást kérek, és csak utána készül el a kép.

7. 7

   Blue

   Gépi ellenőrzés

   Mielőtt elém kerül, egy ellenőrzőlista végigmegy az íráson. Ha valami blokkoló hibát talál, a cikk nem mehet tovább.

8. 8

   Péter – White

   Második kapu

   Előnézetben elolvasom a kész írást. Ha rendben van, élesítem, ha nem, visszaküldöm vagy elvetem.

9. 9

   Red + Blue

   Utóélet

   A témát a megjelenés után is figyeljük. Ha érdemi fejlemény jön, a cikk frissítést kap a helyén, és jelöljük, mi változott.

Három szabály, amiből nem engedünk

1. Az ember nem díszlet. A folyamatban két kapu van, és mindkettőn én megyek át. Az elsőn eldöntöm, hogy egyáltalán írunk-e a témáról, a másodikon azt, hogy a kész írás kimehet-e. A cikkek végén álló „átnézte: Péter” mögött tehát valódi döntés van. A saját véleményemet tartalmazó blokk mindig az én jegyzetemből indul. A csapat kifejtheti és összekötheti a cikk tényeivel, de nem találhat ki helyettem élményt vagy álláspontot. Azt is mindig felsorolja, mit tett hozzá, hogy egy pillantással lássam, mi az enyém és mi a kifejtés.

2. Tény csak forrással. A kutatás két részre válik. Az egyik rész publikálható: minden állítás mögött két független vagy egy elsődleges forrás áll, és jelölve van, mi megerősített, mi jelentett, és mi csak feltételezés. A másik rész csak nekem szól. Ide kerül, ami érdekes, de egyetlen forrásból jön, megerősítetlen, vagy egyszerűen nem való nyilvános cikkbe. Ez a rész semmilyen kimenetbe nem szivároghat át, és ezt az ellenőrzés is figyeli.

3. Magyarázat igen, fegyver nem. Red elmondja, hogyan gondolkodik a támadó, és miért működik egy trükk. Kódot, parancssort vagy lépésről lépésre követhető receptet viszont soha nem ad. Ugyanilyen szigorú határ választja el ezt a műhelyt a napi munkámtól: innen semmi nem utal oda, és onnan semmi nem jön ide.

Mit néz a gépi ellenőrzés

A második kapu előtt egy ellenőrzőlista fut végig minden íráson. Nem helyettesíti az olvasást, de a fáradt szemnek is feltűnő hibákat nem engedi tovább. Néhány példa arra, ami megállítja a cikket:

• hiányzik Red, Blue vagy az én blokkom, vagy az én blokkom nem az én jegyzetemre épül;
• egy állítás mögött nincs elég forrás;
• kód vagy parancssor került a támadói blokkba;
• egy gyanús webcím vagy domain „élesen”, kattinthatóan maradt a szövegben;
• tiltott név szerepel, például a munkáltatóm;
• hiányzik az indexkép.

Ami nem blokkoló, csak gyanús, arról figyelmeztetést kapok, és én döntök. Ilyen a túl hosszú cím, a „tegnap” típusú relatív dátum vagy a magyarázat nélkül hagyott szakszó.

A mellékvágányok

A fő vonal mellett kialakult néhány rövidebb út is, mindegyik ugyanazokkal a szabályokkal:

• Gyorsriasztás: ha valami most azonnal sokakat érint, és van egyértelmű teendő, rövid figyelmeztetés készül, legalább egy hatósági, CERT- vagy gyártói forrással.
• Heti összefoglaló: a héten megjelent írásaink egy helyen.
• News DDOS: a hét hírözöne egy táblázatban: mely témákat követtük, és miért.
• Frissítések: ha egy már megírt téma továbbfejlődik, a régi cikk a helyén kap frissítést, és jelöljük, mi változott.
• Kulisszák mögött: ez az írás. Ezt nem a hírek indítják, hanem az, hogy van-e mit megmutatni a műhelyből.

Hol fogom a kormányt

Ígértük, hogy a hibákat is megmutatjuk, és azt is, hol avatkozom be. Három példa a közös munkánkból, három különböző szintről.

Szakmai irány. Amikor egy témára mélykutatást kérek, nem csak annyit mondok, hogy „nézzetek utána”. A ConnectWise-ügynél egyetlen mondatot írtam a kérés mellé: harmadik fél kockázata szempontjából érdekes lehet. A csapat ebből az irányból kezdett kutatni, és így lett a hírből nem egy újabb „feltörtek egy céget” cikk, hanem egy írás arról, hogy a te kulcsod a szolgáltatód kulcskarikáján lóg, és mit kérdezz az IT-partneredtől. A tények a csapattól jönnek, a szög tőlem.

Tanulási hurok. A klónok egyszer olyan témát hoztak a napi lista élére, amely visszavezethető volt az egyik munkáltatómra. Szakmailag érdekes volt, a játszótér szabályai szerint viszont tilos. „Nem” lett rá a válaszom, és mellé írtam, miért: ami a munkahelyeimhez köthető, az itt nem téma. Ez a magyarázat nem veszett el. Azóta a válogatás első lépése éppen ez a szűrő, és az ilyen tétel be sem kerül a listába.

Esztétikai kontroll. A klónokat a szemfényük különbözteti meg tőlem, és ennek mindig ugyanazon az oldalon kell lennie. A képgeneráló modellt utólagos szerkesztéssel nem lehetett rávenni, hogy a fényt átrakja a másik szemre: a kérés után is makacsul a régi oldalon világított. A megoldás végül egy kerülőút lett: tükröztük a képet, és újrarajzoltattuk ugyanazzal a személlyel. Apróság, de a márka következetessége ilyen apróságokon múlik, és ezeket is én hagyom jóvá.

Hogy mennyi időt spórolunk mindezzel, arra most nem mondok számot. Becsülni könnyű volna, de itt csak mért adatot közlünk. Ha lesz mérésünk, azt is megmutatjuk.